A pörgő álkapitalizmus felszínes filozófiája azt tartja, hogy az emberek (kérdéses, hogy létezik-e ilyen kategória...) semmi másra nem vágynak, mint hogy a világgal együtt fejlődjenek ,haladjanak, aztán hatvan évesen meghaljanak infarktus vagy vastagbélrák következtében.
Jómagam azt állítom ( s talán nem vagyok ezen véleményemmel egyedül), hogy legtöbb világpolgártársunk nem óhajt megdögölni hatvan esztendősen valamilyen stressz által kiváltott ökörségben. Épp ezért a mi generációnk ( mai harmincasok-negyvenesek) egyre sürgetőbb feladata, hogy az álkapitalizmusból valódit, az álságos világból pedig valódi világot teremtsünk. Normalizálni kell az emberi életet, kiszámíthatóvá tenni (amennyire csak lehet) a jövőt, legalábbis a holnapot. Együtt kell tennünk valamit a biztonságért. Mert az ember természetes állapota a fontolva haladás, nem pedig a fejveszett előrerohanás.