A huszadik század második felében az áru fogalma átértékelődött. Pontosabban szólva: szélesedett. Olyan mértékben, hogy már minden árunak számított, maga az emberi élet is ( munkaerőpiac, temetkezés). Spirituális szempontok teljesen háttérbe szorultak, s ez egyenesen elvezetett a mostani politikai széljárásban oly elítélően hangzó "virtuális" gazdaság fogalomrendszeréhez.
Nem vitás, hogy a 21.század második évtizedében a virtuális gazdaságnak vissza kell húzódnia, hogy újra teret engedjen a valódi, a kézzelfogható gazdaságnak. Magyarán: a termelésnek. Ám ez a hosszú folyamat nem történhet politikai akarat nyomására, hanem előbb rendet kell rakni az állampolgári fejekben. A mentalitáson kell változtatni. Az iskolai oktatásnak, a felnőttképzésnek éppúgy közre kell ebben működnie, mint a népszerű tévécsatornáknak. Tudomásul kell venni, hogy egy tőzsdeügynök nem feltétlen előbbrevaló a sarki hentesnél.