A Magyarországon jelenleg érvényes munkaerőpiaci szabályozások ösztönzik azokat a vállalkozásokat, melyek munkahelyet biztosítanak. Most azt fogjuk kiszámolni, megtérülnek-e az állam számára ezek  a támogatások.
Tegyük fel, hogy egy autószerelő-műhely felvesz hat munkanélkülit. Bejelenti őket, minden rendben van. Minden munkavállaló után megkapja azt a kedvezményt, hogy egy évig nem kell TB-t és járulékot fizetnie.
A hat munkavállaló bruttó átlagkeresete 145.000 forint. Ez nem akkora összeg, mely a cég iránti hűségre készteti a munkavállalót.
A hat munkavállalóból minimum egy hat hónapon belül lemorzsolódik, megy vissza munkanélkülinek. Továbbá minimum egy egy éven belül morzsolódik le, szintén munkanélkülivé válik. további 1 dolgozó pedig három éven belül állást változtat. A műhely tehát a felvett munkaerőnek mintegy 50 százalékát tudja többé-kevésbé tartósan megtartani.
Ezáltal kijelenthetjük, hogy 6 fő munkavállalónál nem éri meg támogatni a vállalkozót.
Mi a helyzet húsz fő esetén? A lemorzsolódás itt már kisebb, mint 50 százalék, viszont sokkal nagyobb annak a veszélye, hogy csődbe megy a cég, mondjuk, nem lesz elég megrendelése. Minél kisebb egy vállalkozás, annál rugalmasabb, legalábbis így tanítják a közgazdászok.
Át kell tehát gondolni ezt az egész támogatási rendszert, legalábbis a kis- és középvállalkozások esetében. Csak a tartós foglalkoztatást, nem pedig a foglalkoztatást kell támogatni. Csak így nyerheti vissza az állam a pénzét.